1. Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy,fenségbe és méltóságba öltöztél,
2. világosságot vettél magadra,mint egy köpenyt.Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
3. palotáját a vizek fölé építette,a felhőket tette kocsijává,szelek szárnyán jár.
4. A szeleket tette követeivé,a lángoló tüzet szolgájává.
5. Szilárd alapokra helyezte a földet,hogy soha meg ne inogjon.
6. Mély vizekkel borítottad be,mint valami öltözettel,a hegyeken is állt a víz.
7. Dorgálásodra lefutottak,mennydörgő szavadra elszéledtek.
8. A hegyek fölemelkedtek,a völgyek lesüllyedtek oda,ahol helyet készítettél nekik.
9. Határt szabtál nekik, nem léphetik át,nem önthetik el újból a földet.
10. Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,hogy folydogáljanak a hegyek között.
11. Megitatnak minden mezei vadat,a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
12. Fölöttük laknak az égi madarak,sűrű lombok között énekelnek.
13. Megöntözöd onnan fentről a hegyeket,alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
14. Füvet sarjasztasz az állatoknak,növényeket a földművelő embernek,hogy kenyeret termeljen a földből,