3. Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
4. Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred,és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
5. hogy megőrizzen a más feleségétőlés a hízelgő szavú idegen nőtől.
6. Mert házamnak az ablakán,a rácson át kinéztem,
7. és láttam a tapasztalatlanok között,észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
8. Az utcán járkált, egy utcasarkon,és megindult a ház felé,
9. esti alkonyatkor,a sötét éjszaka közepén.
10. Egyszer csak egy asszony termett előtte,parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
11. Fecseg az ilyen és féktelen,lábai nem nyughatnak otthon,
12. hol az utcán, hol a tereken van,és minden sarkon leselkedik.
13. A nő megragadta, megcsókolta,és szemtelen képpel így szólt hozzá: