14. Melíkúéban Jónátán, Sebanjáéban Jószéf,
15. Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj,
16. Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám,
17. Abijjáéban Zikrí, Minjámínéban, Móadjáéban Piltaj,
18. Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jónátán,
19. Jójáríbéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzí,
20. Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber,
21. Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban pedig Netanél.
22. A léviták között – de a papok között is – Eljásíb, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a perzsa Dárius uralkodásáig.
23. Lévi leszármazottainak a családfőit egy krónikában jegyezték föl egészen Jóhánánnak, Eljásíb fiának az idejéig.
24. A léviták főemberei ezek voltak: Hasabjá, Sérébjá és Jésúa, Kadmíél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan Dávid, az Isten embere elrendelte, egyik kórus szemben a másikkal.
25. Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb kapuőrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak.
26. Ezek Jójákímnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében éltek.
27. Jeruzsálem falainak a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe, hogy tartsák meg az avatási ünnepséget, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal.