1. Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,fújjatok riadót szent hegyemen!Reszkessen az ország minden lakója,mert jön az Úr napja,bizony, közel van már!
2. Sötétség és ború napja az,felhő és homály napja,mint a hegyeket elborító szürkület.Jön egy nagy és hatalmas nép,hozzá hasonló nem volt még soha,és ezután sem lesz többé,míg csak emberek élnek.
3. Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.Előtte Éden kertje az ország,utána sivár pusztaság.Nem menekül meg előle semmi.
4. Olyan az alakjuk, mint a lovaké,úgy száguldanak, mint a lovasok.
5. Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak,olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik,vagy mint amikor lángoló tűz ropog,ha a tarlót égeti.Olyanok, mint egy hatalmas sereg,amely felsorakozott a harcra.
6. Rettegnek tőle a népek,minden arc elsápad.
7. Száguldanak, mint a vitézek,fölhágnak a kőfalakra,mint a harcosok.Mindegyik a maga útján halad,nem tér le ösvényéről.
8. Nem taszigálják egymást,mindegyik a maga útján jár.Áttörnek a fegyvereken,nem lehet föltartóztatni őket.
9. Megrohanják a várost,felfutnak a várfalon;behatolnak a házakba,az ablakokon keresztülmennek be, akár a tolvajok.
10. Reszket előtte a föld,megrendül az ég.A nap és a hold elsötétül,a csillagok elvesztik fényüket.
11. Az Úr mennydörög serege előtt.Roppant nagy a tábora,hatalmas az, ki végrehajtja parancsát.Az Úr napjanagy és igen félelmetes;ki fogja kibírni azt!?
12. De még most is így szól az Úr:Térjetek meg hozzám teljes szívvel,böjtölve, sírva és gyászolva!
13. Szíveteket szaggassátok meg,ne a ruhátokat,úgy térjetek megIstenetekhez, az Úrhoz!Mert kegyelmes és irgalmas ő,türelme hosszú, szeretete nagy,és visszavonhatja még a veszedelmet!
14. Ki tudja, hátha most is megbánja,és áldást hagy maga után?Hozzatok étel- és italáldozatotIsteneteknek, az Úrnak!
15. Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!Tartsatok szent böjtöt,hívjátok istentiszteletre a népet!
16. Gyűjtsétek össze a népet,tartsatok szent gyűlést,gyűjtsétek össze a véneket,gyűjtsétek össze a gyermekeket,még a csecsemőket is!Jöjjön ki lakásából a vőlegény,a menyasszony is a szobájából!
17. A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úrnak szolgái!Így szóljanak:Szánd meg, Uram, a népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a nemzetek!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?
18. Szánalomra indultországa iránt az Úr,és megkönyörült népén.
19. Így szól népéhez az Úr:Most már adok nektekgabonát, mustot és olajat,hogy jóllakjatok vele.Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek.
20. Messze űzöm tőletekaz északi ellenséget.Sivár és puszta földre kergetem szét őket:elejét a keleti tengerbe,végét pedig a nyugatiba.Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga,bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre.
21. Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj,mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr!
22. Ne féljetek, mezei vadak,mert kizöldülnek a puszta legelői,mert a fák gyümölcsöt hoznak,a fügefa és a szőlő gazdagon terem.
23. Sion fiai, vigadjatok és örüljetekaz Úrnak, a ti Isteneteknek!Mert megadta nektek a szükséges esőt,záport hullat rátokősszel és tavasszal, mint régen.
24. Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.
25. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
26. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
27. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.