7. Érintésétől is iszonyodom:olyan az, mint a romlott étel.
8. Bárcsak teljesülne kívánságom,és beteljesítené Isten reménységemet!
9. Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10. Akkor még lenne vigaszom,tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is,hogy nem tagadtam mega szent Isten beszédét.
11. Honnan vegyek erőt a várakozásra?Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
12. Nem vagyok olyan erős, mint a kő,nem ércből van a testem.
13. Hát nem kapok segítséget?El van zárva tőlem a szabadulás?
14. Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek,ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15. Testvéreim hűtlenek, mint a patak,ahogyan a patakok vize eltűnik:
16. előbb jégtől zavarosak,olvadó hó hömpölyög bennük,
17. majd idővel visszahúzódnak, elapadnak,a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18. Letérnek útjukról a karavánok,de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19. Őket keresik Témá karavánjai,a sábai vándorokbennük reménykednek.
20. De megszégyenülnek,amiért bennük bizakodtak,csalódnak, amint odaérnek.
21. Így jártam most én is veletek:látjátok a borzalmat, és féltek.
22. Mondtam-e, hogy adjatok valamit,vagy javaitokból adjatokajándékot értem,
23. hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24. Tanítsatok, és elhallgatok,értessétek meg velem, miben tévedtem!
25. Milyen fájdalmas az őszinte beszéd!De mire való örökös feddésetek?
26. Szavaimért akartok megfeddeni?Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!