13. Az elvetemült szívűekdacosak maradnak,nem kiáltanak Istenhez,ha megkötözi őket.
14. Már fiatalon meghal a lelkük,életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.
15. A nyomorultat a nyomorúság által menti meg,és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.
16. Téged is tágas helyre vezetnea nyomorúság torkából,oda, ahol nincs szorongattatás,és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
17. De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele,és jogosan ér utol az ítélet.
18. Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér,és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
19. Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásodés minden erőfeszítésed?
20. Ne vágyódj arra az éjszakára,amikor népek tűnnek el a helyükről!
21. Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz,ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
22. Mily fenséges az erős Isten!Van-e hozzá fogható tanítómester?
23. Ki kérheti tőle számon, amit tesz?Ki meri azt mondani róla,hogy álnokul járt el?
24. Inkább arra gondolj,hogy magasztald tetteit,amelyekről énekelnek az emberek!
25. Minden ember reá tekint,de mint halandó, csak messziről látja.
26. Milyen magasztos az Isten!De nem ismerhetjük meg,éveinek száma kifürkészhetetlen.
27. Mert összegyűjti a vízcseppeket,a felhőből esőt szitál,
28. amelyet a fellegek árasztanak,bőségesen hullatnak az emberre.
29. Ki érti,hogyan teríti szét a viharfelhőt,miért mennydörög hajléka?
30. Világosságot áraszt maga körül,de a tenger mélyét beborítja.