22. Beszédem után nem szóltak tovább,szavam harmatként hullott rájuk.
23. Úgy vártak engem, ahogyan az esőt,ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.
24. Ha rájuk nevettem,nemde bízni kezdtek,ha derűs volt az arcom,ők sem szomorkodtak.
25. Én döntöttem el, mikor mit tegyenek,és én ültem élükön; úgy laktam közöttük,mint a katonái közt a király,mint aki gyászolókat vigasztal.