1. Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2. Bárcsak olyan volnék,mint amilyen hajdan,mint mikor még Isten vigyázott rám!
3. Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4. mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;
5. amikor még velem volt a Mindenható,és körülöttem voltak gyermekeim;
6. amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából ispatakokban ömlött az olaj.
7. Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,
8. ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.
9. A vezető embereka beszédben megálltak,és szájukra tették a kezüket.
10. A fejedelmek hangja elnémult,és nyelvük az ínyükhöz tapadt.