1. Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2. Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott,és csak keleti széllel fújta fel magát?
3. Érvelhet-e haszontalan beszéddelés semmit érő szavakkal?
4. Te már az istenfélelmet issemmibe veszed,adós maradsz a hódolattalIsten színe előtt.
5. A bűn tanítja erre a szádat,és a ravaszkodók nyelvét választottad.
6. Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én,és az ajkaid vallanak ellened.
7. Talán te születtél előszöraz emberek között,és előbb keletkeztél a halmoknál?
8. Talán kihallgattad Isten tanácskozását,és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9. Mit tudsz, amit mi nem tudunk?Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
10. Ősz is meg öreg is akad közöttünk,jóval idősebb apádnál.
11. Kevésnek tartod Isten vigasztalásátés a hozzád szelíden szóló beszédet?
12. Miért ragadtattad el magad,és miért villognak szemeid,
13. hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet,és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14. Hogyan lehetne tiszta a halandó,és igaz ember az, ki asszonytól született?
15. Hiszen még szentjeiben sem bízhat,a menny sem elég tiszta a szemében.
16. Mennyivel kevésbé az utálatosés romlott ember,aki úgy issza az álnokságot,mint a vizet!
17. Tanítalak téged, hallgass rám,mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,