2. Mondjátok el a népeknek, hirdessétek,adjatok jelt, hirdessétek, ne titkoljátok!Mondjátok: Elfoglalták Babilont!Megszégyenült Bél,összetört Marduk;megszégyenültek szobrai,összetörtek bálványai.
3. Mert észak felől egy nép vonul ellene, országát pusztasággá teszi, nem marad lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy!
4. Azokban a napokban, abban az időben – így szól az Úr – megjönnek majd Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az Urat.
5. Sion felől kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Gyertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!
6. Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket.
7. Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az Úr ellen, aki az ő igazi hajlékuk, az Úr ellen, aki atyáik reménysége volt.
8. Bujdossatok el Babilonból,távozzatok a káldeusok országából!Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt!
9. Mert én nagy népek tömegétindítom és hozomBabilon ellen észak földjéről.Felsorakoznak ellene,és úgy foglalják el.Nyilaik olyanok,mint a győztes vitéz,aki nem tér vissza eredménytelenül.
10. A káldeusok országa zsákmánnyá lesz,annyit zsákmányolnak,amennyit csak bírnak!– így szól az Úr.
11. Örüljetek csak és vigadjatok,akik kifosztottátok örökségemet!Ugrándozzatok csak,mint a nyomtató üsző,és nyerítsetek, mint a mének!
12. Nagyon megszégyenül anyátok,pironkodni fog, aki szült titeket,hiszen utolsó lesz a népek között,pusztaság, kiszikkadt föld és sivatag.