28. Hagyjátok el a városokat,és lakjatok a kősziklán,Móáb lakosai!Legyetek olyanok, mint a galamb,amely a barlangok nyílásában fészkel!
29. Hallottunk Móáb gőgjéről,hogy milyen gőgös,büszke és dölyfös,fennhéjázó és kevély szívű.
30. Tudom, hogy milyen féktelen– így szól az Úr –,hazug a fecsegése, hamisak a tettei.
31. Ezért jajgatok Móáb miatt,sóhajtozom egész Móábért,sóhajtozom Kír-Heresz lakóiért.
32. Jobban siratlak, mint Jazért,Szibmá szőlője!Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak,Jazérig elértek,de gyümölcsszedésedre és szüretedrerátört a pusztító!
33. Odalett az öröm és a vigadozásMóáb földjéről és kertjeiből.A sajtóból kifogyott a bor,nem taposnak kurjongatva,nem is hallatszik kurjantás.
34. Hesbón és Elálé kiáltása Jahacig ér, hangjuk Cóartól Hórónajimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik, mert Nimrím vizei is elapadnak.
35. Elpusztítom Móábban – így szól az Úr –, aki az áldozóhalmon áldozik, és isteneinek tömjénez.
36. Ezért sír a szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola. Mert elveszett mindene, amit szerzett.