4. Fölépítelek még téged, és fölépülsz,Izráel szüze!Fölékesíted még magad,és kézi dobokkallejtesz majd táncot a vigadozók között!
5. Ültetsz te még szőlőtSamária hegyein,és akik elültetik,azok fogják szüretelni is.
6. Mert eljön az a nap,amikor az őrök így kiáltanakEfraim hegyein:Jöjjetek, menjünk a Sionra,Istenünkhöz, az Úrhoz!
7. Ezt mondja az Úr:Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,vigadozzatok a népek élén,hirdessétek, és mondjatok dicséretet:az Úr megszabadította népét,Izráel maradékát!
8. Visszahozom őket észak földjéről,összegyűjtöm a föld pereméről.Lesz közöttük vak és sánta,terhes és szülő asszony egyaránt:nagy gyülekezetként térnek ide vissza.
9. Sírva jönnek, és fohászkodnak,miközben vezetem őket;folyóvizekhez vezetem egyenes úton,amelyen nem botladoznak.Mert atyja vagyok Izráelnek:Efraim az elsőszülöttem.
10. Halljátok az Úr igéjét, ti, népek,hirdessétek a távoli szigeteken,és mondjátok:Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11. Mert megváltotta az Úr Jákóbot,kiszabadította az erősebb kezéből.
12. Megjönnek majd, és ujjonganakSion magaslatán,élvezik az Úrtól kapott javakat:a gabonát, a mustot és az olajat,a juhokat és a marhákat.Olyan lesz a lelkük,mint az öntözött kert,és nem hervadoznak többé.
13. Akkor örömtáncot jár a szűz,örülnek az ifjak a vénekkel együtt.Gyászukat örömre fordítom,megvigasztalom őket,örömet szerzek nekika kiállott szenvedés után.
14. A papokat bőséggel árasztom el,népem pedig jóllakik javaimmal– így szól az Úr.
15. Ezt mondja az Úr:Hangos jajgatás hallatszik Rámábanés keserves sírás:Ráhel siratja fiait,nem tud megvigasztalódni,mert nincsenek többé fiai.
16. Ezt mondja az Úr:Hagyd abba a hangos sírást,ne könnyezzenek szemeid!Mert meglesz szenvedésed jutalma– így szól az Úr –,visszatérnek fiaidaz ellenség földjéről.
17. Reménykedhetsz a jövőben– így szól az Úr –,mert visszatérnek hazájukba fiaid.
18. Jól hallom Efraim kesergését:Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,és én elszenvedtem a verést.Téríts meg engem, hogy megtérjek,mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19. Elfordultam tőled,de aztán megbántam,belátva bűnömet a mellemet vertem,szégyenkeztem, pironkodtam,mert viselnem kellettifjúságom gyalázatát.
20. Hát nem az én drága fiam Efraim?Hát nem az én kedves gyermekem?Valahányszor megfenyegetem,végül mégis elfog a szánalom iránta:megremeg érte a bensőm,irgalmaznom kell neki– így szól az Úr.
21. Állíts magadnak jelzőoszlopokat,rakj le útjelzőket,figyeld az országutat,az utat, amelyen elmentél!Térj vissza, Izráel szüze,térj vissza városaidba!
22. Meddig tétovázol még,te szófogadatlan leány?Mert valami újat teremtaz Úr a földön:a nő fog járni a férfi után!