29. Abban az időben nem mondják többé, hogyaz apák ettek egrest,és a fiak foga vásott el tőle,
30. hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
31. Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr.
33. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
34. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
35. Ezt mondja az Úr,aki adta a napot,hogy nappal világítson,és megszabtaa hold meg a csillagok rendjét,hogy éjjel világítsanak,aki mozgásban tartja a tengert,hogy zúgjanak hullámai,akinek Seregek Ura a neve: