17. Reménykedhetsz a jövőben– így szól az Úr –,mert visszatérnek hazájukba fiaid.
18. Jól hallom Efraim kesergését:Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,és én elszenvedtem a verést.Téríts meg engem, hogy megtérjek,mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19. Elfordultam tőled,de aztán megbántam,belátva bűnömet a mellemet vertem,szégyenkeztem, pironkodtam,mert viselnem kellettifjúságom gyalázatát.
20. Hát nem az én drága fiam Efraim?Hát nem az én kedves gyermekem?Valahányszor megfenyegetem,végül mégis elfog a szánalom iránta:megremeg érte a bensőm,irgalmaznom kell neki– így szól az Úr.
21. Állíts magadnak jelzőoszlopokat,rakj le útjelzőket,figyeld az országutat,az utat, amelyen elmentél!Térj vissza, Izráel szüze,térj vissza városaidba!
22. Meddig tétovázol még,te szófogadatlan leány?Mert valami újat teremtaz Úr a földön:a nő fog járni a férfi után!
23. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
24. Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók.
25. Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
26. Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27. Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28. És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr.
29. Abban az időben nem mondják többé, hogyaz apák ettek egrest,és a fiak foga vásott el tőle,