15. Ezt mondja az Úr:Hangos jajgatás hallatszik Rámábanés keserves sírás:Ráhel siratja fiait,nem tud megvigasztalódni,mert nincsenek többé fiai.
16. Ezt mondja az Úr:Hagyd abba a hangos sírást,ne könnyezzenek szemeid!Mert meglesz szenvedésed jutalma– így szól az Úr –,visszatérnek fiaidaz ellenség földjéről.
17. Reménykedhetsz a jövőben– így szól az Úr –,mert visszatérnek hazájukba fiaid.
18. Jól hallom Efraim kesergését:Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,és én elszenvedtem a verést.Téríts meg engem, hogy megtérjek,mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19. Elfordultam tőled,de aztán megbántam,belátva bűnömet a mellemet vertem,szégyenkeztem, pironkodtam,mert viselnem kellettifjúságom gyalázatát.
20. Hát nem az én drága fiam Efraim?Hát nem az én kedves gyermekem?Valahányszor megfenyegetem,végül mégis elfog a szánalom iránta:megremeg érte a bensőm,irgalmaznom kell neki– így szól az Úr.
21. Állíts magadnak jelzőoszlopokat,rakj le útjelzőket,figyeld az országutat,az utat, amelyen elmentél!Térj vissza, Izráel szüze,térj vissza városaidba!
22. Meddig tétovázol még,te szófogadatlan leány?Mert valami újat teremtaz Úr a földön:a nő fog járni a férfi után!
23. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!