4. Ezeket az igéket jelentette ki az Úr Izráelről és Júdáról.
5. Így szól az Úr:Riadt lármát hallok,rettegés van, nincs békesség!
6. Kérdezzétek meg, nézzetek utána:szokott-e szülni férfiember?Miért látok ennyi férfitágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának?Miért sápadt el annyira minden arc?
7. Jaj, mert nagy nap lesz az,nincs hozzá fogható!Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak,de megszabadul belőle!
8. Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek,
9. hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik.
10. Te azért ne félj, szolgám, Jákób– így szól az Úr –,és ne rettegj, Izráel!Mert én hazasegítelek a messzeségből,gyermekeidet a fogság földjéről.Visszatér Jákób, és békében lesz,gondtalanul él, nem háborgatja senki.
11. Én veled leszek – így szól az Úr –,és megszabadítalak.Véget vetek minden népnek,akik közé szétszórtalak,de neked nem vetek véget.Megfenyítelek igazságosan,mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.
12. Ezt mondja az Úr:Halálos a bajod,sérüléseid gyógyíthatatlanok!
13. Sebedet senki sem orvosolja,gyógyír és kötszer nincsen a számodra.
14. Szeretőid mind elfelejtettek,nem törődnek veled.Megvertelek,mintha ellenség vert volna,és kegyetlen ember fenyített volna meg.Mert sok a bűnöd, és súlyosak a vétkeid.
15. Miért kiáltozol bajodban,kibírhatatlan fájdalmaid miatt?Mert sok a bűnöd és súlyosak a vétkeid,azért bántam így veled.
16. De majd elpusztulnak pusztítóid,fogságba fog menni minden ellenséged.Ki fogják fosztani fosztogatóidat,prédára vetem minden prédálódat.
17. Bekötözöm sebeidet,meggyógyítom zúzódásaidat– így szól az Úr.Mert eltaszítottnak hívnak téged,Sion, akivel senki sem törődik.