14. De majd eljön az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
15. hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.
16. Íme, sok halászt hívatok – így szól az Úr –, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.
17. Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és bűnük nem maradhat rejtve szemem előtt.
18. Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és megtöltötték örökségemet utálatos szokásaikkal.
19. Ó, Uram, én erőm és mentsváram,menedékem a nyomorúság idején!Hozzád jönnek majd a nemzeteka föld legszéléről is, és ezt mondják:Bizony, hamis isteneikvoltak elődeinknek,hiábavalók, egyik sem ér semmit!
20. Hiszen nem istenek azok,akiket istenként készítmagának az ember!
21. Ezért most megmutatom,ezúttal megmutatom nekikkezemnek hatalmát, és megtudják,hogy Úr az én nevem!