19. Jaj nekem, összetörtem,gyógyíthatatlan a sebem!Azt gondoltam, hogymajd csak kibíromezt a bajomat.
20. De ledöntötték sátramat,eltépték az összes sátorkötelet.Fiaim elhagytak, nincsenek.Nem feszíti ki senki a sátramat,nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21. Bizony, ostobák voltak a pásztorok,nem keresték az Urat.Ezért nem boldogultak,egész nyájuk szétszóródott.
22. Már a hír is megérkezett,nagy zúgás hangzikészak földje felől:Júda városai sivár pusztává válnak,sakálok tanyájává.
23. Tudom, Uram, hogy az embernem ura élete útjának,és aki azon jár,nem maga irányítja lépteit!
24. Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25. Töltsd ki lángoló haragodata pogányokon, akik nem ismernek téged,és a nemzetségeken, amelyeknem hívják segítségül nevedet!Mert megemésztették Jákóbot,végleg megsemmisítették,és lakóhelyét elpusztították!