1. Jaj, de sötét az a felhő,amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított!Az égből a földre dobtaIzráel ékességét,nem törődött lábai zsámolyávalharagja napján.
2. Elpusztította az Úr kíméletlenülJákób összes hajlékát,ledöntötte haragjábanJúda leányának erődítményeit;földre terítette, meggyaláztaaz országot és vezéreit.
3. Izzó haragjában megfosztottaIzráelt minden hatalmától,visszavonta segítő jobbját,amikor jött az ellenség.Lángoló tűzként perzselte Jákóbot,emésztette körös-körül.
4. Fölvonta íját, mintha ellenség volna,ráemelte jobb kezét, akár egy támadó,és megölt mindent,ami a szemnek kívánatos,Sion leányának a sátrábantűzként öntötte ki haragját.
5. Olyan volt az Úr, mint az ellenség:pusztította Izráelt.Elpusztította minden palotáját,lerombolta erődítményeit,megsokasította Júda leányánakbúját és keservét.
6. Földúlta hajlékát, akár egy kertet,lerombolta ünnepeinek helyét.Feledésre juttatott az Úr a Siononünnepet, szombatot,bosszús haragjában megutáltkirályt és papot.
7. Elvetette oltárát az Úr,elhagyta szentélyét.Ellenség kezére juttattafalakkal körülvett palotáit;úgy hangoskodtak az Úr házában,mint egy ünnepnapon.
8. Az Úr akarta, hogy leromboljákSion leánya várfalát:mérőzsinórt feszített, nem hagyta abbakeze a pusztítást.Gyászol az erőd és a várfal,együtt omladoznak.
9. Földbe süllyedtek kapui,elpusztították, összetörték zárait.Királya és vezérei a népek közt vannak,ahol nincsen kijelentés,prófétái sem kapnaklátomást az Úrtól.
10. Némán ülnek a földönSion leányának vénei,port hintettek a fejükre,zsákruhába öltöztek;lehorgasztják fejüketJeruzsálem szüzei.
11. Szemem könnybe borult,bensőm háborog,a földre roskadtamnépem leányának romlása miatt,mert elalélt csecsemő és kisdeda város terein.
12. Azt kérdik anyjuktól:Hol van kenyér, hol van bor?Elalélnak, mint a halálra sebzetteka város terein,kilehelik lelküket anyjuk kebelén.
13. Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Kinek a példájával vigasztaljalak,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthatna meg?
14. Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon,hanem hiábavaló látomásokkalfélrevezettek téged.
15. Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt:Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,és az egész föld öröme?
16. Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt;örömöt szerzett ellenségeidnek,ő növelte meg támadód hatalmát.
18. Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon a könnyedéjjel és nappal!Ne csillapodj,ne hagyj a szemednek nyugalmat!
19. Kelj föl, jajgass az éjszakában,az őrködés kezdetén!Öntsd ki szívedet, mint a vizet,az Úr színe előtt!Emeld föl hozzá kezeidetgyermekeid életéért,akik elaléltak az éhségtőlminden utcasarkon.
20. Nézd, Uram, és lásd meg azt,akivel így bántál!Miért kell az asszonyoknak megenniükgyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?Miért gyilkolják az Úr szentélyébena papot és a prófétát?
21. Az utcákon gyermekek és vénekhevernek a földön,szüzeim és ifjaimfegyvertől estek el.Gyilkoltál haragod napján,mészároltál kíméletlenül.
22. Mintha ünnepnap lett volna,összehívtad mindenünnen azokat,akiktől iszonyodtam.Nem tudott az Úr haragja napjánmegmenekülni, megszökni senki sem!Akiket dédelgettem és fölneveltem,azokkal ellenségem végzett.