7. Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népét ellenség kerítette hatalmába,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8. Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Korábbi tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9. Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,ellenségem pedig milyen fölfuvalkodott!
10. Rátette kezét az ellenségSion valamennyi kincsére.Végig kellett néznie, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről megparancsoltad,hogy nem tartozhatnak a te gyülekezetedhez!
11. Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiket ennivalóért,hogy erőre kapjanak.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12. Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított engem az Úrizzó haragjának napján?!
13. A magasból tüzet bocsátottcsontjaimba, és eltiport engem.Hálót terített a lábam elé,és a földre döntött.Elhagyottá tett,beteggé egész nap.
14. Vétkeim igáját hordozom,köteleit az ő keze fonta.Mióta felkerült nyakamra,megtört az erőm.Olyanok kezébe adott az Úr,akikkel nem tudok szembeszállni.
15. Félredobta mellőlem az Úrhőseimet mind.Gyűlést hívott össze ellenem,hogy összetörje ifjaimat;sajtóban taposta össze az ÚrJúda szűz leányát.
16. Ezek miatt sírok én,szemem könnybe lábadt,mert messze van vigasztalóm,aki erőt önthetne belém.Fiaim odalettek,oly erős volt az ellenség.
17. Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Elnyomókat rendelt az ÚrJákób ellen körös-körül:tisztátalan lett közöttükJeruzsálem.
18. Igazságos velem az Úr,mert szembeszálltam parancsával.Halljátok meg mind, ti, népek,és lássátok fájdalmamat:szüzeim és ifjaimfogságba mentek.
19. Hívtam azokat, akik szerettek,de ők cserbenhagytak.Papjaim és véneimelpusztultak a városban,miközben ennivalót keresgéltek,hogy erőre kapjanak.