2. Sírva sír az éjszakában,könny áztatja arcát.Senki sem vigasztaljaazok közül, akik szerették,barátai mind hűtlenné lettek,ellenségeivé váltak.
3. A nyomorúság és terhes szolgálat utánfogságba került Júda.Ott lakik a népek között,de nem talál magának nyugalmat:üldözői mind utolériknyomorúságában.
4. Gyászolnak a Sion útjai,nincs, aki ünnepekre járjon.Kapui mind elpusztultak,papjai sóhajtoznak.Szüzei szomorkodnak,ő maga csupa keserűség!
5. Elnyomói fölülkerekedtek,ellenségei jólétben élnek.Az Úr szomorította megsok vétke miatt.Gyermekei fogságba mentekelnyomóik előtt.
6. Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menekülteküldözőik előtt.
7. Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népét ellenség kerítette hatalmába,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8. Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Korábbi tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.
9. Ruhája szegélye piszkos;nem gondolt a jövendőre.Szörnyű mélyre süllyedt,nincs vigasztalója.Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,ellenségem pedig milyen fölfuvalkodott!
10. Rátette kezét az ellenségSion valamennyi kincsére.Végig kellett néznie, amint bementekszentélyébe azok a népek,akikről megparancsoltad,hogy nem tartozhatnak a te gyülekezetedhez!
11. Az egész nép sóhajtozik,kenyeret keresgélnek,odaadják értékeiket ennivalóért,hogy erőre kapjanak.Nézd, Uram, és lásd meg,mennyire lenéznek minket!
12. Mindnyájan, akik erre jártok,nézzetek ide, és lássátok:Van-e oly fájdalom,mint az én fájdalmam,amelyet nekem okoztak,amellyel megszomorított engem az Úrizzó haragjának napján?!