13. A magasból tüzet bocsátottcsontjaimba, és eltiport engem.Hálót terített a lábam elé,és a földre döntött.Elhagyottá tett,beteggé egész nap.
14. Vétkeim igáját hordozom,köteleit az ő keze fonta.Mióta felkerült nyakamra,megtört az erőm.Olyanok kezébe adott az Úr,akikkel nem tudok szembeszállni.
15. Félredobta mellőlem az Úrhőseimet mind.Gyűlést hívott össze ellenem,hogy összetörje ifjaimat;sajtóban taposta össze az ÚrJúda szűz leányát.
16. Ezek miatt sírok én,szemem könnybe lábadt,mert messze van vigasztalóm,aki erőt önthetne belém.Fiaim odalettek,oly erős volt az ellenség.
17. Sion kinyújtja a kezét,de nincs vigasztalója.Elnyomókat rendelt az ÚrJákób ellen körös-körül:tisztátalan lett közöttükJeruzsálem.
18. Igazságos velem az Úr,mert szembeszálltam parancsával.Halljátok meg mind, ti, népek,és lássátok fájdalmamat:szüzeim és ifjaimfogságba mentek.
19. Hívtam azokat, akik szerettek,de ők cserbenhagytak.Papjaim és véneimelpusztultak a városban,miközben ennivalót keresgéltek,hogy erőre kapjanak.
20. Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok!Háborog a bensőm,vergődik bennem a szívem,mert nagyon engedetlen voltam.Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,otthon a halál.
21. Hallották, hogy sóhajtozom,de nem volt vigasztalóm.Minden ellenségem hallott a bajomról,és örvendezett, hogy így cselekedtél!Majd ha elhozod a napot, amelyet kitűztél,úgy fognak járni, ahogyan én!
22. Jusson eléd minden gonoszságuk,és bánj velük úgy,ahogyan velem bántálminden vétkem miatt!Bizony, sokat sóhajtozom,és beteg a szívem!