1. Még gyermek volt Izráel,mikor megszerettem,Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2. Minél jobban hívtam őket,annál jobban távolodtak tőlem:a Baaloknak áldoztak,és a bálványoknak tömjéneztek.
3. Pedig én tanítottam járni Efraimot,kézen fogtam őket,de ők nem ismerték fel,hogy én viselem gondjukat.
4. Emberi kötelekkel vontam őket,a szeretet kötelékével.Úgy bántam velük,mint amikor valakiarcához emeli gyermekét:jóságosan enni adtam nekik.
5. Vissza fog térni Egyiptomba,vagy Asszíria lesz a királya,mert nem akarnak megtérni.
6. Fegyver pusztít városaiban,véget vet a fecsegésnek,és megemészti őket terveik miatt.
7. Népem megrögzötten elfordul tőlem.Hívják őt a Felségeshez,de senki sem mozdul.
8. Hogyan adnálak oda, Efraim,hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?Hogyan adnálak oda, mint Admát,hogyan bánnék veledúgy, mint Cebójimmal?Megindult a szívem,egészen elfogott a szánalom.
9. Nem izzó haragom szerint bánok vele,nem döntöm újból romlásba Efraimot,mert Isten vagyok én, nem ember.Szent vagyok köztetek,hogyan is törnék a vesztetekre?
10. Az Urat fogják követni,mert oroszlánként ordít majd,és ha ordít, remegve jönnekfiai nyugat felől.
11. Remegve jönnek Egyiptomból,mint a madár,és az asszírok földjéről,mint a galamb.Letelepítem majd őket házaikba– így szól az Úr.