11. A nap és a hold lakóhelyén marad,amikor nyilaid villogva cikáznak,és dárdád ragyogva villámlik.
12. Felindulásodban taposod a földet,haragodban csépeled a népeket.
13. Kivonulsz néped szabadítására,fölkented szabadítására.Szétzúzod a bűnös házának tetejét,föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
14. Nyilaiddal átlőttedharcosainak vezérét,pedig már rám törtek,hogy megfutamítsanak;ujjongtak, hogy fölfalhatjákrejtekhelyén a szegényt.
15. Átgázoltál lovaiddal a tengeren,a nagy vizek habjain.
16. Hallottam, és reszketett a szívem,hangjától megremegtek ajkaim;fájdalom járja át csontjaimat,reszkető léptekkel járok.Bárcsak nyugtom lennea nyomorúság napján,amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17. Mert a fügefák nem fognak virágozni,a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.Hiányozni fog az olajfák termése,a kertek sem teremnek ennivalót.Kivész a juh az akolból,és nem lesz marha az istállókban.