12. fegyver lesz a sorsotok,valamennyien a vágóhídra kerültök.Mert szóltam, de nem feleltetek,beszéltem, de nem hallgattatok rám,hanem azt tettétek,amit rossznak látok,azt választottátok,ami nem tetszik nekem.
13. Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!Szolgáim inni fognak,ti pedig szomjaztok!Szolgáim örülni fognak,ti pedig szégyent vallotok!
14. Szolgáim ujjongani fognakörvendező szívvel,ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,és jajgattok összetört lélekkel!
15. Neveteket csak átok formájábanhagyjátok választottaimra:Így öljön meg az én Uram, az Úr! –Szolgáinak pedig más nevet ad.
16. Mert aki áldást mond a földön,az igaz Isten nevével mond áldást,és aki esküszik a földön,az igaz Istenre esküszik.Feledésbe mennek a régi bajok,eltűnnek szemem elől.
17. Mert én új eget és új földet teremtek,a régire nem is emlékeznek,senkinek sem jut eszébe.
18. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökkéannak, amit majd teremtek!Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,népét pedig örömre.
19. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,és örvendezni népemmel.Nem hallatszik ott többésírás és jajkiáltás hangja.
20. Nem lesz ott olyan csecsemő,aki csak néhány napig él,sem öregember, aki magas kort ne érne.Mert a legfiatalabb isszázévesen hal meg,és aki nem ér meg száz évet,átkozottnak számít.
21. Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.
22. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.Mert népem életeoly hosszú lesz, mint a fáké,és amiért megdolgoztak,választottaim maguk élvezhetik.
23. Nem hiába fáradoznak,nem veszedelemre szülnek,mert az Úr áldott népe ez,ők és leszármazottaik.
24. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,még beszélnek, én már meghallgatom.
25. A farkas a báránnyal együtt legel,az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,és a kígyónak por lesz a kenyere.Nem árt és nem pusztítszent hegyemen senki – mondja az Úr.