15. Mert én, az Úr vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16. Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17. Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.
18. Fiai közül, akiket szült,senki sem nyújthat támaszt most neki;fiai közül, akiket fölnevelt,senki sem foghatja a kezét.
19. Két dolog történt veled,s még csak nem is szánnak:pusztulás és összeomlás,éhínség és fegyver.Ki vigasztalhatna meg téged?
20. Fiaid aléltan feküdtekminden utcasarkon,mint antilop a hálóban,betelt rajtuk az Úr haragja,Istened dorgáló szava.
21. Ezért halld meg ezt, te szegény,aki részeg vagy, de nem bortól:
22. Ezt mondja Urad, az Úr,Istened, aki népéért perel:Kivettem már kezedből a poharat,melytől tántorogsz,nem kell tovább innodharagom öblös poharából.
23. Kínzóid kezébe adom azt,akik ezt mondták neked:Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!Te pedig olyanná tettedhátadat, mint a föld,mint az utca, amelyen taposnak.