12. Én, én vagyok a vigasztalótok!Miért félsz a halandótól,az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13. Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14. Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15. Mert én, az Úr vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16. Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17. Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.