1. Hallgassatok rám,akik igazságra törekedtek,és az Urat keresitek!Tekintsetek a kősziklára,melyből kivágattatok,és a kút üregére,melyből kiásattatok!
2. Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,és Sárára, aki szült benneteket!Csak egymaga volt, amikor elhívtam,de megáldottam és megszaporítottam.
3. Bizony, megvigasztalja Siont az Úr,minden romot megvigasztal benne.Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,kopár földjét, mint az Úr kertje.Boldog örvendezés hangzik majd benne,magasztalás és hangos zsoltárének.
4. Figyeljetek rám, ti, népek,hallgassatok rám, ti, nemzetek!Mert tanítás származik tőlem,és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
5. Közel van igazságom,jön már szabadításom,és karommal népeket ítélek.Bennem reménykednek a szigetek,szabadulásukat az én karomtól várják.
6. Emeljétek szemeteket az égre,tekintsetek le a földre,mert az ég szétfoszlik, mint a füst,és a föld szétmállik, mint a ruha,lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.De az én szabadításomörökre megmarad,és igazságom nem rendül meg.
7. Hallgassatok rám,akik ismeritek az igazságot,népem, mely szívébe zárta tanításomat!Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!
8. Mert úgy járnak, mint a ruha,melyet megrág a moly,mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.De az én igazságom örökre megmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9. Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,ó, Úrnak karja!Ébredj, mint hajdanában,az ősrégi nemzedékek idején!Hiszen te vágtad ketté Rahabot,te döfted le a tengeri szörnyet!
10. Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger fenekén,hogy átkelhessenek rajta a megváltottak!
11. Így fognak visszatérniazok, akiket az Úr kiváltott,és ujjongva vonulnak a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.