8. Nem hallottad, nem is tudtad,sohasem volt nyitva a füled.Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,születésed óta hitszegőnek hívnak.
9. Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,dicsőségemért fékeztem magam,és nem pusztítottalak el.
10. De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,a nyomorúság kohójában próbára tettelek.
11. Önmagamért, önmagamért cselekszem,hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?Nem adom másnak dicsőségemet!
12. Hallgass rám, Jákób!Izráel, akit elhívtam!Én vagyok az első,az utolsó is én vagyok!
13. Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek,az én jobbom feszítette ki az eget.Ha szólítom őket, mind előállnak.
14. Gyűljetek össze mind,és hallgassatok ide!Ki mondta meg közülük azt,hogy akit az Úr szeret,az hajtja végre akaratát Babilonban,és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?!
15. Én, én mondtam meg,aztán el is hívtam;vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.