14. Cédrust vág ki, tölgyet vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.
15. Ez lesz az ember tüzelője: vesz belőle, hogy megmelegedjék, befűt vele, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt!
16. Felét eltüzeli: ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik. Közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!
17. A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!
18. Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.
19. Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem látja be, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből hogy is csinálhatnék utálatos bálványt; hát egy fatuskót imádjak?!
20. Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját becsapott szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!
21. Gondold meg, Jákób mindezeket,mert te, Izráel az én szolgám vagy!Én formáltalak, az én szolgám vagy te,Izráel, nem feledkezem meg rólad!
22. Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,vétkeidet, mint a felhőt.Térj meg hozzám, mert megváltottalak!
23. Ujjongjatok, egek,mert ezt tette az Úr,harsogjatok, földnek mélységei!Ujjongásba törjetek ki, hegyek,az erdő és minden fája,mert megváltotta az Úr Jákóbot,megmutatja dicsőségét Izráelen!
24. Ezt mondja megváltód, az Úr,aki az anyaméhben formált:Én, az Úr alkottam mindent:egyedül feszítettem ki az eget,magam tettem szilárddá a földet.