1. De most hallgass rám, szolgám, Jákób,Izráel, akit kiválasztottam!
2. Ezt mondja az Úr, a te alkotód,aki megformált az anyaméhben,és aki megsegít:Ne félj, szolgám, Jákób,Jesúrún, akit kiválasztottam!
3. Mert vizet árasztok a szomjas földre,patakokat a száraz tájra.Kiárasztom lelkemet utódaidra,áldásomat sarjadékaidra.
4. Növekednek, mint fű a víz mellett,mint csatornák mentén a fűzfák.
5. Egyik ezt mondja majd:Én az Úré vagyok!A másik Jákób nevére hivatkozik.A harmadik a kezébe írja:Az Úré vagyok! –és dicsekedve említi Izráel nevét.
6. Ezt mondja az Úr,Izráel királya és megváltója,a Seregek Ura:Én vagyok az első és az utolsó,rajtam kívül nincs isten.
7. Kicsoda olyan, mint én? Szóljon,mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt,amióta hajdan népet alkottam;és mondják el a jövendőt,ami következik!
8. Ne rettegjetek, és ne féljetek!Hiszen régóta hirdettem,megmondtam, és ti vagytok a tanúim!Van-e isten rajtam kívül?Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
9. A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak.
10. Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?
11. Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!
12. A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.