12. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,én hirdettem, nem valami idegen isten.Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,hogy én Isten vagyok.
13. Ezután is csak én leszek!Nincs, aki kezemből kiragadjon,ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
14. Ezt mondja az Úr,megváltótok, Izráel Szentje:A ti érdeketekben küldök Babilonba,letöröm az összes zárat,a káldeusok pedig jajveszékelnek.
15. Én, az Úr vagyok a ti szentetek,Izráel teremtője, a ti királyotok.
16. Ezt mondja az Úr,aki utat készített a tengeren,ösvényt a hatalmas vízen át,
17. aki hagyta, hogy kivonuljanaka harci kocsik és lovak,a hadsereg és a harcosok,és most ott feküsznek,nem kelnek föl többé,elaludtak, elhamvadtak,mint a mécses:
18. Ne a régi dolgokat emlegessétek,ne a múlton tűnődjetek!
19. Mert én újat cselekszem,most kezd kibontakozni –talán nem tudjátok?Már készítem az utat a pusztában,a sivatagban folyókat fakasztok.
20. Még a mezei vadak isdicsőíteni fognak engem,a sakálok és a struccok is,mert vizet fakasztok a pusztábanés folyókat a sivatagban,hogy inni adjak választott népemnek,
21. a népnek, amelyet magamnak formáltam,hogy hirdesse dicséretemet.
22. De nem engem hívtál segítségül, Jákób,nem értem fáradoztál, Izráel!
23. Nem nekem hoztálbárányt égőáldozatul,véresáldozataiddalnem engem dicsőítettél.Nem én voltam,akinek ételáldozattal szolgáltál,nem én voltam,akiért tömjénezéssel fáradoztál.