3. A megrepedt nádszálat nem töri össze,a füstölgő mécsest nem oltja ki,hűen hirdeti a törvényt.
4. Nem alszik ki, és nem törik össze,míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;tanítására várnak a szigetek.
5. Ezt mondja az Úristen,aki az eget teremtette és kiterítette,szilárddá tette a földet,és abból növényeket sarjaszt,leheletet ad a rajta lakó népnek,és lelket a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, elhívtalak az igazságért,én fogom a kezedet.Megőrizlek, és benned ajándékozom megszövetségemmel népemet,világosságommal a nemzeteket.
7. Nyisd meg a vakok szemeit,hozd ki a börtönből a foglyokat,a fogházból a sötétben ülőket!
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem,nem adom dicsőségemet másnak,sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régebbiek már beteljesedtek,most újakat mondok.Még mielőtt kibontakoznak,tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket,dicséretet a föld határáig,akik tengerre szálltok,és ami a tengert betölti,a szigetek és lakóik!
11. Zengjen a puszta és városai,a falvak, amelyekben Kédár lakik!Ujjongjanak a kősziklákon lakók,a hegytetőkön is kiáltozzanak!
12. Dicsőítsék az Urat,hirdessék dicséretét a szigeteken!
13. Az Úr kivonul, akár egy hős,átjárja a harci kedv, akár egy katonát,harsányan zengi a csatakiáltást,és diadalmaskodik ellenségein.
14. Sokáig hallgattam,némán türtőztettem magam.De most zihálva nyögök és lihegek,akár egy szülő asszony.
15. Pusztává teszek hegyet és halmot,kiszárítok rajtuk minden zöld növényt.A folyókon gázlókat készítek,és kiszárítom a mocsarakat.
16. A vakokat olyan úton vezetem,amelyet nem ismertek,ismeretlen ösvényeken viszem őket.A sötétséget világossággá változtatom előttük,a göröngyös utat egyenessé.Ezeket a dolgokat véghezviszem,nem mulasztom el!
17. Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek,akik bálványokban bíznak,akik szobroknak mondogatják:Ti vagytok az isteneink!