9. A föld végén ragadtalak meg,annak legszéléről hívtalak el.Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!
10. Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened!Megerősítelek, meg is segítelek,sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
11. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnakmindazok, akik gyűlölnek téged.Semmivé lesznek, elpusztulnak,akik veled perbe szállnak.
12. Keresed, és nem találod azokat,akik téged támadnak.Megsemmisülnek teljesen,akik ellened harcolnak.
13. Mert én, az Úr, a te Istened,erősen fogom a jobbodat,és ezt mondom neked: Ne félj,én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób,maroknyi Izráel!Én megsegítelek – így szól az Úr,a te megváltód, Izráel Szentje. –
15. Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.Hegyeket csépelsz és törsz össze,halmokat zúzol pozdorjává.
16. Feldobod őket, és a szél elhordja,a szélvihar szétszórja őket.Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak,dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.
17. A nincstelenek és szegényekvizet keresnek, de nincs,nyelvük kiszárad a szomjúságtól.De én, az Úr, meghallgatom őket,én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. A kopár hegyeken folyókat fakasztok,a völgyek mélyén forrásokat,a pusztát bővizű tóvá változtatomés a szomjú földet vizek forrásává.
19. A pusztában cédrust növesztekmeg akáciát, mirtuszt és olajfát,a kietlen tájon borókát ültetek,kőrist és ciprusfát.
20. Hadd lássák, és hadd tudják meg,vegyék észre, és értsék meg,hogy az Úr keze vitte ezt végbe,Izráel Szentje teremtette.
21. Álljatok elő peres ügyetekkel!– mondja az Úr.Adjátok elő érveiteket!– mondja Jákób királya.
22. Adják elő és mondják meg nekünk,hogy mi fog történni!Mondják meg, mi volt régen,hadd szívleljük meg;jelentsék ki nekünk, mi fog következni,hadd tudjuk meg a jövendőt!
23. Mondjátok meg, mi lesz ezután,hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?Tegyetek akár jót, akár rosszat,hadd lássuk azokat csodálkozva!
24. De ti semmik vagytok,semmit sem ér, amit tesztek,utálatos dolog, ha valaki titeket választ.
25. Elindítottam északról azt, aki eljött,napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.Széttiporja a helytartókat,mint a nyers vályogot,ahogy a fazekasaz agyagot széttapossa.
26. Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk,jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz!Senki sem mondta meg,senki sem hirdette,senki sem hallotta szavaitokat.
27. Én mondtam először Sionnak:Itt vannak már!Én küldtem Jeruzsálembeaz örömhírhozót.