14. Ne félj, férgecske Jákób,maroknyi Izráel!Én megsegítelek – így szól az Úr,a te megváltód, Izráel Szentje. –
15. Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.Hegyeket csépelsz és törsz össze,halmokat zúzol pozdorjává.
16. Feldobod őket, és a szél elhordja,a szélvihar szétszórja őket.Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak,dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.
17. A nincstelenek és szegényekvizet keresnek, de nincs,nyelvük kiszárad a szomjúságtól.De én, az Úr, meghallgatom őket,én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. A kopár hegyeken folyókat fakasztok,a völgyek mélyén forrásokat,a pusztát bővizű tóvá változtatomés a szomjú földet vizek forrásává.
19. A pusztában cédrust növesztekmeg akáciát, mirtuszt és olajfát,a kietlen tájon borókát ültetek,kőrist és ciprusfát.
20. Hadd lássák, és hadd tudják meg,vegyék észre, és értsék meg,hogy az Úr keze vitte ezt végbe,Izráel Szentje teremtette.