1. Hallgassatok rám, szigetek!Újuljon meg a nemzetek ereje!Jöjjenek ide, azután beszéljenek,szálljunk perbe egymással!
2. Ki indította el napkeletről azt,akinek lépteit győzelem kíséri?Ki adja hatalmába a népeket,hogy királyokat tiporjon le?Porrá zúzza őket fegyvere,íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.
3. Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,lába is alig éri az ösvényt.
4. Ki tette ezt, ki vitte véghez?Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket?Én, az Úr vagyok az első,és én mindvégig ugyanaz maradok.
5. Látják ezt a szigetek, és megijednek,a föld szélein is remegni kezdenek,közelednek egymáshoz, és összejönnek.
6. Egyik a másikat támogatja,és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
7. Biztatja a kovács az ötvöst,a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri,és ezt mondja a forrasztásról: Jól van!– és megerősíti szegekkel,hogy majd ne inogjon.
8. De te, szolgám, Izráel,Jákób, akit kiválasztottam,barátomnak, Ábrahámnak utóda!
9. A föld végén ragadtalak meg,annak legszéléről hívtalak el.Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!