1. Hallgassatok rám, szigetek!Újuljon meg a nemzetek ereje!Jöjjenek ide, azután beszéljenek,szálljunk perbe egymással!
2. Ki indította el napkeletről azt,akinek lépteit győzelem kíséri?Ki adja hatalmába a népeket,hogy királyokat tiporjon le?Porrá zúzza őket fegyvere,íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.
3. Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,lába is alig éri az ösvényt.
4. Ki tette ezt, ki vitte véghez?Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket?Én, az Úr vagyok az első,és én mindvégig ugyanaz maradok.
5. Látják ezt a szigetek, és megijednek,a föld szélein is remegni kezdenek,közelednek egymáshoz, és összejönnek.
6. Egyik a másikat támogatja,és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
7. Biztatja a kovács az ötvöst,a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri,és ezt mondja a forrasztásról: Jól van!– és megerősíti szegekkel,hogy majd ne inogjon.
8. De te, szolgám, Izráel,Jákób, akit kiválasztottam,barátomnak, Ábrahámnak utóda!
9. A föld végén ragadtalak meg,annak legszéléről hívtalak el.Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!
10. Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened!Megerősítelek, meg is segítelek,sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
11. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnakmindazok, akik gyűlölnek téged.Semmivé lesznek, elpusztulnak,akik veled perbe szállnak.
12. Keresed, és nem találod azokat,akik téged támadnak.Megsemmisülnek teljesen,akik ellened harcolnak.
13. Mert én, az Úr, a te Istened,erősen fogom a jobbodat,és ezt mondom neked: Ne félj,én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób,maroknyi Izráel!Én megsegítelek – így szól az Úr,a te megváltód, Izráel Szentje. –
15. Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.Hegyeket csépelsz és törsz össze,halmokat zúzol pozdorjává.