16. Uram, a nyomorúságbantéged kerestek,hozzád kiáltottak szüntelen,amikor fenyítetted őket.
17. Olyanok voltunk előtted, Uram,mint a terhes asszony,amikor szülni kezd:amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.
18. Terhesek voltunk, vajúdtunk,de csak szelet szültünk:nem szereztünk szabadulást az országnak,és nem jöttek emberek a világra.
19. De a te halottaid életre kelnek,föltámadnak a holttesteik!Ébredjetek, és ujjongjatok,kik a porban laktok!Mert harmatod a világosság harmata,és a föld visszaadja az árnyakat.
20. Eredj, népem, menj be a szobádba,és zárd magadra az ajtót!Rejtőzz el egy rövid pillanatra,míg elmúlik az Úr haragja!
21. Mert jön már lakóhelyéről az Úr,hogy megfizessen bűneiérta föld lakóinak.A föld föltárja majda kiontott vért,és nem fedi be többéa meggyilkoltakat.