11. Sírba omlott gőgöd,lantjaid zengése!Férgek a derékaljad,pondrók a takaród!
12. Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag!Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13. Pedig ezt mondtad magadban:Fölmegyek az égbe,Isten csillagai föléemelem trónomat,odaülök az istenek hegyérea messze északon.
14. Fölmegyek a felhők csúcsára,hasonló leszek a Felségeshez!
15. De a sírba kell leszállnod,a gödör legmélyére.
16. Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak,elámulnak rajtad:Ettől az embertől reszketett a föld,ettől remegtek az országok?
17. Ez az, aki pusztává tette a világot,lerombolta a városokat,és nem engedte haza a foglyokat?
18. A népek királyai mindtisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában.
19. Téged azonban temetetlenül dobnak el,mint valami hitvány gyomot;elborítanak a legyilkoltak,akiket karddal öltek meg,mint egy eltaposott hullát.Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk,
20. de téged nem temetnek el velük,mert pusztítottad országodat,saját nemzetedet gyilkoltad.Nem emlegetik soha többéa gonosztevők ivadékát!
21. Állítsatok vágóhidat fiainakőseik bűne miatt,hogy talpra állvael ne foglalják a földet,és be ne töltsék városokkal a világot!
22. Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr.