1. A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2. Emberfia! Kezdj siratóénekbe a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla:Olyan voltál a népek között,akár egy oroszlán!Mint egy tengeri szörnyeteg,hullámokat vertél folyóidban,fölzavartad lábaiddal a vizet,fölkavartad folyamait.
3. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Kivetem rád hálómata sok összegyűjtött néppel,és kihúzlak kerítőhálómmal.
4. Ledoblak a földre,kivetlek a nyílt mezőre,elhozok rádmindenféle égi madarat,jól tartok belőledminden földi állatot.
5. Testedet a hegyekre hajítom,megtöltöm a völgyeket hulláddal.
6. Kiömlő véreddel megöntözöma földet egészen a hegyekig,megtelnek vele a patakmedrek.
7. Amikor kimúlsz, befedem az eget,és elsötétítem csillagait,a napot felhővel takarom el,a hold fénye sem világít.
8. Minden égitestet elsötétítek miattad,és országodat sötétségbe borítom!– így szól az én Uram, az Úr.
9. Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez; olyan országokba, amelyeket nem ismersz.
10. Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején.
11. Mert ezt mondja az én Uram, az Úr:Elér téged Babilóniakirályának fegyvere!
12. Leterítem néped tömegéta hősök fegyverével,akik a népek közt a legkegyetlenebbek;elpusztítják Egyiptom büszkeségét,kipusztul népének egész tömege.
13. Kipusztítok minden állatota nagy vizek mellől,többé nem zavarja föl azokatember lába,állatok patája sem zavarja föl.
14. Akkor megtisztítom vizeiket,hogy olajként folyjanak folyóik!– így szól az én Uram, az Úr.