13. Ledőlt törzsére rátelepedettminden égi madár,hajtásain ott tanyázottminden mezei vad.
14. Azért ne nőjön túl magasraa víz mellett egy fa sem,ne nyújtsa fel tetejéta felhők közé!Ne bizakodjék el nagyságábansenki, ha a víz táplálja,mert mindenki halálra jut,a föld mélyébeazokkal az emberekkel,akik leszálltak a sírba.
15. Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek.
16. Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17. Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18. Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.