1. A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2. Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről:Haha! Összetört a népek kapuja,feltárult előttem!Gazdag leszek, mert romhalmazzá vált!
3. Ezért így szól az én Uram, az Úr:Én ellened fordulok, Tírusz,sok népet hozok ellened,ahogyan a tenger hozza hullámait.
4. Lerombolják Tírusz várfalait,ledöntik bástyáit.Még a port is lesöpröm róla,kopár sziklává teszem.
5. Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.Megmondtam – így szól az én Uram, az Úr –:a népek zsákmánya lesz!
6. A szárazföldön levő falvaitfegyverrel irtják ki.Akkor majd megtudják,hogy én vagyok az Úr!
7. Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel.
8. A szárazföldön levő falvaidatfegyverrel irtja ki.Ostromgépeket állít veled szemben,sáncot emel ellened,és pajzsok alatt tör ellened.
9. Faltörő kost szegez falaidnak,bástyáidat pedigcsákányaival rombolja le.
10. Belep a por, amelyetfelver tömérdek lova;megrendülnek várfalaida lovasok és a kerekeken gördülőharci kocsik zajától,amikor betör kapuidon,ahogy betörnekegy ostromlott városba.
11. Lovainak patái utcáidon tipornak,népedet fegyverrel gyilkolja le,hatalmas oszlopaid a földre zuhannak.
12. Elragadják zsákmányként gazdagságodat,elrabolják áruidat;ledöntik várfalaidat,gyönyörű házaidat lerombolják,a köveket, a gerendákat,még a port isa tenger közepébe szórják.
13. Véget vetek hangos éneklésednek,citerád hangjasem hallatszik majd többé.
14. Kopár sziklává teszlek,hálók szárítóhelye leszel;nem építenek fel többé.Én, az Úr, megmondtam!– így szól az én Uram, az Úr.
15. Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.
16. Leszáll majd trónjáról a tengeri országok összes fejedelme, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, nem múlik remegésük, úgy szörnyülködnek rajtad.
17. Siratóénekbe kezdenek, és ezt mondják majd rólad:Jaj, de elpusztultál,te dicsőített város,amely a tenger közepén lakott!A tenger volt az erőssége,neki és lakóinak,rettegésben tartottakminden környékükön lakót!
18. Most, amikor elbuktál,remegés tör a szigetekre,megrémülnek a tenger szigetei,hogy ilyen véged lett.
19. Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek az elhagyatottá lett városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,
20. akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.
21. Rettenetes véget hozok rád, többé nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.