6. Ezzel azt mondja az én Uram, az Úr:Jaj a vérontó városnak,e rozsdás fazéknak,mert a rozsdája nem megy le róla!Szedd ki belőle a darabokat sorra,válogatás nélkül!
7. Mert ott van benne a vér,melyet a csupasz kőre ontott,nem a földre öntötte,hogy a por betakarhatná,
8. így keltett haragot,így indított bosszúra.Én is kiontom a vérét a csupasz kőre,hogy ne lehessen betakarni!
9. Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:Jaj a vérontó városnak!Én is nagy máglyát rakatok:
10. hozzatok sok fát,gyújtsatok nagy tüzet,főzzétek puhára a húst,hadd főjön szét teljesen,égjenek oda a csontok!
11. Hagyjátok üresen állni a parázson,hadd tüzesedjék át,legyen izzó a rézfazék,hogy megolvadjon benne a tisztátalanság,leégjen róla a rozsda!
12. Kimerítő volt a fáradozás,mégsem ment le róla a sok rozsda,a tűzben is rajta maradt a rozsda!
13. Fajtalan tisztátalanságodbólmeg akartalak ugyan tisztogatni,de te nem tisztultál meg.Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól,amíg ki nem töltöm rajtad haragomat!
14. Én, az Úr, megmondtam,be is teljesedik, mert véghezviszem!Nem engedek, nem szánakozom,és nem könyörülök!Ahogyan éltél, és amiket tettél,aszerint ítéllek el!– így szól az én Uram, az Úr.
15. Így szólt hozzám az Úr igéje:
16. Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!
17. Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!