12. Kimerítő volt a fáradozás,mégsem ment le róla a sok rozsda,a tűzben is rajta maradt a rozsda!
13. Fajtalan tisztátalanságodbólmeg akartalak ugyan tisztogatni,de te nem tisztultál meg.Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól,amíg ki nem töltöm rajtad haragomat!
14. Én, az Úr, megmondtam,be is teljesedik, mert véghezviszem!Nem engedek, nem szánakozom,és nem könyörülök!Ahogyan éltél, és amiket tettél,aszerint ítéllek el!– így szól az én Uram, az Úr.
15. Így szólt hozzám az Úr igéje:
16. Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!
17. Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!
18. Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem.
19. Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg nekünk, hogy mit jelent számunkra az, amit előttünk csinálsz!
20. Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az Úr igéje:
21. Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Én most meggyalázom szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el.
22. Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét.
23. Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás között.
24. Ezékiel pedig intő jel lesz a számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok majd ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr!