1. Azután fölemelt engem a lélek, és az Úr házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép vezetőit.
2. Az Úr ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
3. Ezt mondják: Nem kell itt még házat építeni! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!
4. Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!
5. Ekkor rám szállt az Úr lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az Úr: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban.
6. Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit halálra sebzettekkel.
7. Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle.
8. Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az Úr.