1. Azután fölemelt engem a lélek, és az Úr házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép vezetőit.
2. Az Úr ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
3. Ezt mondják: Nem kell itt még házat építeni! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!
4. Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!
5. Ekkor rám szállt az Úr lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az Úr: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban.
6. Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit halálra sebzettekkel.
7. Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle.
8. Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az Úr.
9. Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek.
10. Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11. Nem lesz fazék nektek ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek.
12. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeim szerint cselekedtetek, hanem a körülöttetek élő népek szokásai szerint cselekedtetek.
13. Miközben prófétáltam, Pelatjá, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, Uram, véget akarsz vetni Izráel maradékának?!
14. Akkor így szólt hozzám az Úr igéje: