1. Bárcsak bátyám lennél,ki anyám mellét szopta!Ha az utcán találkoznánk,megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg.
2. Elvezetnélek, anyám házába vinnélek.Te tanítgatnál engem,én meg fűszeres borral itatnálak,édes gránátalmaborral.
3. Bal karja a fejem alatt,jobbjával átölel engem.
4. Kérve kérlek titeket,Jeruzsálem lányai:Ne keltsétek, ne ébresszétek föla szerelmet, amíg nem akarja!
5. Ki ez a lány, aki a pusztából jönszerelmesére támaszkodva?Az almafa alatt költöttelek fel,ahol anyád vajúdott veled,ahol vajúdott, és megszült téged.
6. Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,mint pecsétet a karodra!Bizony, erős a szerelem, mint a halál,legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.Úgy lobog, mint a lobogó tűz,mint az Úrnak lángja.
7. Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet,folyók sem tudják elsodorni.De ha valaki háza minden kincsétkínálná is a szerelemért,csak megvetnék érte.
8. Kicsi még a mi húgunk,nincsen neki melle.Mit csináljunk húgunkkal,amikor megkérik?
9. Hogyha kőfal, építünk ráezüst pártázatot;hogyha pedig ajtó,bedeszkázzuk cédrusfával.
10. Kőfal vagyok,melleim, mint a tornyok;de őelőtte olyan leszek,mint aki megtalálta boldogságát.