1. Ezt mutatta nekem látomásbanaz én Uram, az Úr:Íme, egy kosár érett gyümölcs!
2. Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz?Így feleltem:Egy kosár érett gyümölcsöt.Akkor ezt mondta nekem az Úr:Elérte a vég népemet, Izráelt,többé nem bocsátok meg neki.
3. Azon a napon jajgatássá válnaka templomi énekek– így szól az én Uram, az Úr.Tömérdek hulla lesz mindenütt,csendben rakják le őket.
4. Halljátok meg ezt ti,akik a szegények vesztét kívánjátok,és ki akarjátok pusztítaniaz ország nincstelenjeit!
5. Mert így beszéltek:Mikor múlik el az újhold,hogy gabonát árulhassunk,és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk,kisebb vékával, nagyobb súlyokkalés hamis mérleggel csalva,
6. hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen,a szegényeket egy pár saruért,és eladhassuk a hulladék gabonát?
7. Megesküdött az ÚrJákób büszkeségére:Sosem felejtem el, hogy miket műveltek!
8. Ne rendüljön meg emiatt a föld,és ne gyászoljon minden lakója?Úgy megemelkedik, akár a Nílus,árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9. Azon a napon– így szól az én Uram, az Úr –naplementét idézek elő délben,és sötétségbe borítom a földetfényes nappal.
10. Ünnepeiteket gyászra változtatom,és dalaitokat siratóénekre.Minden derékra gyászruhát vetetek,minden fejet kopasszá teszek;olyan gyászba borítom őket,amilyet az egyszülöttért tartanak.Ilyen keserves nap lesz a végük.
11. Jön majd olyan idő– így szól az én Uram, az Úr –,amikor éhínséget bocsátok a földre.Nem kenyérre fognak éhezni,és nem vízre fognak szomjazni,hanem az Úr igéjének hallgatására.
12. Támolyognak majd tengertől tengerigés északtól keletig.Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét,de nem találják.
13. Azon a naponelepednek a szomjúságtóla szép szüzek és az ifjak,
14. akik Samária bálványára esküsznek,és így beszélnek:Dán Istenére mondom!– vagy: A beérsebai útra mondom!Elesnek, és nem kelnek fel többé!