9. akkor az ő népe maradt az Úr része,Jákób lett az ő kimért öröksége.
10. Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11. ahogy a sas, röptetve a fészekalját,fiókái fölött repdes,úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira,evezőtollán hordozva őt.
12. Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13. A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14. A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –,és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.
16. Idegen istenekkel tették féltékennyé,utálatosságokkal bosszantották őt.
17. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek;isteneknek, akiket nem ismertek,újaknak, akik nemrég jöttek,akiket még nem féltek atyáitok.
18. Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél;elfeledted Istent, aki világra hozott!
19. Látta ezt az Úr, s haragjábanmegutálta fiait és lányait,
20. és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük,meglátom, mi lesz a végük!Állhatatlan nemzedék ez,fiak, akikben nincsen hűség.
21. Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé,haszontalan bálványokkal bosszantottak engem.Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé,bolond nemzettel bosszantom majd őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomtól,perzselve lecsap a holtak hazájáig;megemészti a földet és ami azon termett,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Elhalmozom őket bajokkal,valamennyi nyilamat kilövöm reájuk,
24. az éhségtől elgyengülnek,láz emészti őket és keserű halál;vérengző vadakat eresztek rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint fegyver gyilkol,bent meg a rémület:ifjat és szüzet,csecsemőt és vénembert egyaránt.
26. Szétzúzom őket, gondoltam,emléküket is kitörlöm a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyolódásától,hogy félreértik ellenfeleik,és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.