6. Ez a hála az Úr iránt,bolond és esztelen nemzet?!Hisz atyád ő, aki megteremtett,ő alkotott és tett erőssé téged.
7. Emlékezz az ősidőkre,gondold csak át az előző nemzedékek éveit!Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli,a közötted élő véneket, ők majd igazolják:
8. Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét,népekre osztva az emberek fiait,mikor kijelölte a nemzetek hazáját,kik annyian vannak, mint Izráel fiai,
9. akkor az ő népe maradt az Úr része,Jákób lett az ő kimért öröksége.
10. Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11. ahogy a sas, röptetve a fészekalját,fiókái fölött repdes,úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira,evezőtollán hordozva őt.
12. Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13. A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14. A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –,és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.
16. Idegen istenekkel tették féltékennyé,utálatosságokkal bosszantották őt.
17. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek;isteneknek, akiket nem ismertek,újaknak, akik nemrég jöttek,akiket még nem féltek atyáitok.
18. Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél;elfeledted Istent, aki világra hozott!
19. Látta ezt az Úr, s haragjábanmegutálta fiait és lányait,
20. és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük,meglátom, mi lesz a végük!Állhatatlan nemzedék ez,fiak, akikben nincsen hűség.